Nem tudom mikor lesz az,hogy már nem kell ilyen címmel írnom...
Miért nem tud minden egy csapásra helyrejönni? Olyan hirtelen megjavulhatna minden,ahogy egy szempillantás alatt elkezdődött ez a borzalom. Egyáltalán nem igazságos hogy Apucival történik ez...inkább csinálnám végig én akárhányszor csak ne lássam szenvedni.
2015. június 24., szerda
Megint intenzív
2015. június 20., szombat
Muki elballagott
Eljött hát ez a nap is.Az én ici-pici kisfiam életében lezárult egy korszak és egy teljesen új szakasz kezdődik.
Sajnálom hogy Dodiék nem tudtak eljönni,dehát az Ő életükbe is nagy nap érkezik.A ballagás szép volt csak nagyon hosszú.Utána Anyuéknál volt ebéd ahova Ancsáék is jöttek velünk.
Sajnálom hogy Dodiék nem tudtak eljönni,dehát az Ő életükbe is nagy nap érkezik.A ballagás szép volt csak nagyon hosszú.Utána Anyuéknál volt ebéd ahova Ancsáék is jöttek velünk.
2015. június 16., kedd
Újra itthon
Apucit hazaengedték és egész emberi időben sikerült kiadni a záróját nem úgy mint múltkor. Boldogság van hiszen szombaton ballag Muki és Apuval teljes a család.
2015. június 12., péntek
Megint SOTE
Nem tartott sokáig a "boldogság". Megint itt vagyunk a SOTE-n és várunk. Várunk az ambulancián hogy megnézzék Aput. Vérzik nagyon a torka...nem kéne neki! Remélem nem komoly,hisz oly sokat "kínozták" már és olyan nagyon elege van. Na de a tegnap mellett se menjünk csak úgy el: elvágódott mint egy zsák...elájult. nem tudjuk mi történhetett de mostmár az orra is sebes hisz arra esett. Olyan jó lenne már ha vége lenne ennek az egésznek.... Anyun is látom hogy egyre nehezebben viseli. Belezakkanunk mindannyian...
2015. június 10., szerda
Végre otthon...
51 nap kínlódás után végre hazaengedték Apucit.Most már otthon lábadozhat és biztos sokat fog számítani hogy a szeretett helyen van nem pedig a fehér rideg falak között.A vége még nagyon messze van,de a lényeg hogy már Velünk van a biztonságot nyújtó OTTHONában.
2015. június 8., hétfő
7 hét-49nap
Olyan sok minden történt ebben a "pár" hétben...
Voltunk nagyon lenn és kevésbé,azt hogy fenn azt nem tudom egyenlőre megírni.
Amióta a nyeléspróba sikeres volt szép apránként elkezdhetett enni Apu,amit mérhetetlenül élvez.
Többször eszeget keveset,hogy ne terhelje a gyomrát hirtelen.
A héten lesz mellkasröntgen és meglátjuk mit hoz az eredménye,de már azt is öröm látni,hogy visszatért az életkedve,a színe,a csipkelődése...GYÓGYUL
Voltunk nagyon lenn és kevésbé,azt hogy fenn azt nem tudom egyenlőre megírni.
Amióta a nyeléspróba sikeres volt szép apránként elkezdhetett enni Apu,amit mérhetetlenül élvez.
Többször eszeget keveset,hogy ne terhelje a gyomrát hirtelen.
A héten lesz mellkasröntgen és meglátjuk mit hoz az eredménye,de már azt is öröm látni,hogy visszatért az életkedve,a színe,a csipkelődése...GYÓGYUL
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Megint intenzív
Nem tudom mikor lesz az,hogy már nem kell ilyen címmel írnom...
Miért nem tud minden egy csapásra helyrejönni? Olyan hirtelen megjavulhatna minden,ahogy egy szempillantás alatt elkezdődött ez a borzalom. Egyáltalán nem igazságos hogy Apucival történik ez...inkább csinálnám végig én akárhányszor csak ne lássam szenvedni.
Muki elballagott
Eljött hát ez a nap is.Az én ici-pici kisfiam életében lezárult egy korszak és egy teljesen új szakasz kezdődik.
Sajnálom hogy Dodiék nem tudtak eljönni,dehát az Ő életükbe is nagy nap érkezik.A ballagás szép volt csak nagyon hosszú.Utána Anyuéknál volt ebéd ahova Ancsáék is jöttek velünk.
Sajnálom hogy Dodiék nem tudtak eljönni,dehát az Ő életükbe is nagy nap érkezik.A ballagás szép volt csak nagyon hosszú.Utána Anyuéknál volt ebéd ahova Ancsáék is jöttek velünk.
Újra itthon
Apucit hazaengedték és egész emberi időben sikerült kiadni a záróját nem úgy mint múltkor. Boldogság van hiszen szombaton ballag Muki és Apuval teljes a család.
Megint SOTE
Nem tartott sokáig a "boldogság". Megint itt vagyunk a SOTE-n és várunk. Várunk az ambulancián hogy megnézzék Aput. Vérzik nagyon a torka...nem kéne neki! Remélem nem komoly,hisz oly sokat "kínozták" már és olyan nagyon elege van. Na de a tegnap mellett se menjünk csak úgy el: elvágódott mint egy zsák...elájult. nem tudjuk mi történhetett de mostmár az orra is sebes hisz arra esett. Olyan jó lenne már ha vége lenne ennek az egésznek.... Anyun is látom hogy egyre nehezebben viseli. Belezakkanunk mindannyian...
Végre otthon...
51 nap kínlódás után végre hazaengedték Apucit.Most már otthon lábadozhat és biztos sokat fog számítani hogy a szeretett helyen van nem pedig a fehér rideg falak között.A vége még nagyon messze van,de a lényeg hogy már Velünk van a biztonságot nyújtó OTTHONában.
7 hét-49nap
Olyan sok minden történt ebben a "pár" hétben...
Voltunk nagyon lenn és kevésbé,azt hogy fenn azt nem tudom egyenlőre megírni.
Amióta a nyeléspróba sikeres volt szép apránként elkezdhetett enni Apu,amit mérhetetlenül élvez.
Többször eszeget keveset,hogy ne terhelje a gyomrát hirtelen.
A héten lesz mellkasröntgen és meglátjuk mit hoz az eredménye,de már azt is öröm látni,hogy visszatért az életkedve,a színe,a csipkelődése...GYÓGYUL
Voltunk nagyon lenn és kevésbé,azt hogy fenn azt nem tudom egyenlőre megírni.
Amióta a nyeléspróba sikeres volt szép apránként elkezdhetett enni Apu,amit mérhetetlenül élvez.
Többször eszeget keveset,hogy ne terhelje a gyomrát hirtelen.
A héten lesz mellkasröntgen és meglátjuk mit hoz az eredménye,de már azt is öröm látni,hogy visszatért az életkedve,a színe,a csipkelődése...GYÓGYUL
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)