Dilemma

Olyan sok minden kavarog bennem.Leginkább reggelente amikor megyek dolgozni és zötykölődöm a buszon.Bosszúból együtt lenni valakivel,nagyon nehéz,hisz már annyira gyűlölöm hogy szinte fáj.Volt mikor szerettem de ezt az érzést kiölte belőlem.A nemtörődömségével a hanyagságával és a tetteivel.Dühös vagyok!Dühös de leginkább önmagamra,amiért ennyire félreismertem.Két éve még egy jófej "cuki" pasi volt,aki kicsit esetlen,kicsit muja,de szerethető volt.Aztán minden elromlott...egycsapásra,a balesettel,a hozzáállásával...az egész családja hozzáállásával.Belefáradtam!És belegondoltam hogy hol tartanék ha kimarad az életemből.Kivel lehetnék...és ez fáj a legjobban.
Az hogy meg mi lesz ezekután.Vannak elképzeléseim bizonyos emberekkel,csak hát ugye mindenhez két ember kell.Az egyik a "tutipasi" csak hát ugye foglalt,de attól még flörtölünk egymással,ami nap mint nap jó érzés csak látom hogy sehova nem vezet. A másik a "biztos pont" lehetne,kacérkodunk,de még nem akarja igazán.De ami késik nem múlik....remélem.Nála van az hogy minden nap eljátszok a gondolattal hogy milyenek lennénk együtt,de nem akarok túlságosan nyomulni,mert még elijesztem a végén.Aztán vannak akikkel csak úgy oltogatjuk egymást de tudjuk hogy úgyse lesz semmi...egyenlőre.