...és történt velünk/velem?A hétvége nem igazán úgy alakult ahogy
elterveztük és ahogy normál esetben "megengedhető" lett volna.Nem is
hiszem hogy ez pénteken kezdődött volna hiszen már szerdán sikerült fél
liter pálinkát magamba tölteni és ez két nap múlva csak fokozódott.Jó
pár nap eltelt már azóta,így volt időm gondolkodni,de a magyarázatot
nemigen találom.Nem is hiszen erre magyarázat nincs is,viszont
elgondolkodtató hogy hogyan jutottunk el idáig,ha elvileg mindketten
szeretjük a másikat.A szürke hétköznapok ahogy Dodi mondta?Vagy a
hetek-hónapok óta felgyülemlett sérelmek és fájdalom ami mart belülről,a
ki nem mondott dolgok,a titkok és a rájuk nem kapott válaszok
hiánya,vagy valami egészen más juttatott idáig minket?A választ még most
is keresem de ha megtalálom se lesz mentség.Hogy túl tudunk-e lépni azt
majd az idő eldönti,egyenlőre a tiszta lappal elvét beszéltük meg,de
vajon tényleg tiszta-e vagy csak rámondjuk és belül megmaradnak a
sérelmek?Nem tudom.A sebek lassan begyógyulnak de ami a lelkében van
begyógyul-e valaha?
Ami az én lelkemet illeti olyan mint egy háborgó tenger ami
megnyugvásra vágyik,de hogy mikor és hogy jön el az még kérdéses.Lehet
hogy még több kérdés van benne mint valaha.Ez a hétvége nekem is
fájdalmas volt már ha csak a felismeréseket vesszük is.Kettős érzések
vannak bennem mert egyrészről hálával tartozom amiért a fiúk ott
tölthették az éjszakát,de ugyanakkor bennem van az egész estés "savazás"
is amit kaptam Tőle is.Azt hiszem az igaz barátság nem arról szól hogy
azt mondjuk a másiknak amit hallani akar,hanem amit tényleg
gondolunk,még ha az fájdalmas is lesz a másik számára.És nem mindig azt
várni hogy a másik átmegy vagy rádír...mind a két félnek aktívnak kell
lennie ahhoz hogy fennmaradjon ez a barátság,máshogy nem is lenne
barátság a barátságból ha nem figyelnétek oda egymásra kölcsönösen.Azt
hiszem én most megpróbálok "kivárásra" "játszani",meglátjuk mi lesz.