...és történt velünk/velem?A hétvége nem igazán úgy alakult ahogy elterveztük és ahogy normál esetben "megengedhető" lett volna.Nem is hiszem hogy ez pénteken kezdődött volna hiszen már szerdán sikerült fél liter pálinkát magamba tölteni és ez két nap múlva csak fokozódott.Jó pár nap eltelt már azóta,így volt időm gondolkodni,de a magyarázatot nemigen találom.Nem is hiszen erre magyarázat nincs is,viszont elgondolkodtató hogy hogyan jutottunk el idáig,ha elvileg mindketten szeretjük a másikat.A szürke hétköznapok ahogy Dodi mondta?Vagy a hetek-hónapok óta felgyülemlett sérelmek és fájdalom ami mart belülről,a ki nem mondott dolgok,a titkok és a rájuk nem kapott válaszok hiánya,vagy valami egészen más juttatott idáig minket?A választ még most is keresem de ha megtalálom se lesz mentség.Hogy túl tudunk-e lépni azt majd az idő eldönti,egyenlőre a tiszta lappal elvét beszéltük meg,de vajon tényleg tiszta-e vagy csak rámondjuk és belül megmaradnak a sérelmek?Nem tudom.A sebek lassan begyógyulnak de ami a lelkében van begyógyul-e valaha?
Ami az én lelkemet illeti olyan mint egy háborgó tenger ami megnyugvásra vágyik,de hogy mikor és hogy jön el az még kérdéses.Lehet hogy még több kérdés van benne mint valaha.Ez a hétvége nekem is fájdalmas volt már ha csak a felismeréseket vesszük is.Kettős érzések vannak bennem mert egyrészről hálával tartozom amiért a fiúk ott tölthették az éjszakát,de ugyanakkor bennem van az egész estés "savazás" is amit kaptam Tőle is.Azt hiszem az igaz barátság nem arról szól hogy azt mondjuk a másiknak amit hallani akar,hanem amit tényleg gondolunk,még ha az fájdalmas is lesz a másik számára.És nem mindig azt várni hogy a másik átmegy vagy rádír...mind a két félnek aktívnak kell lennie ahhoz hogy fennmaradjon ez a barátság,máshogy nem is lenne barátság a barátságból ha nem figyelnétek oda egymásra kölcsönösen.Azt hiszem én most megpróbálok "kivárásra" "játszani",meglátjuk mi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése