Újra itthon 2

Apucit ma hazaengedték és remélem most már nem kell újra visszamenni.Egész jó kedve volt csak kicsit fáradt ami érthető.Dodival is sikerült beszélni a propoliszról és a méhpempőről ami úgy néz ki hasznos lesz.

Megint intenzív

Nem tudom mikor lesz az,hogy már nem kell ilyen címmel írnom...
Miért nem tud minden egy csapásra helyrejönni? Olyan hirtelen megjavulhatna minden,ahogy egy szempillantás alatt elkezdődött ez a borzalom. Egyáltalán nem igazságos hogy Apucival történik ez...inkább csinálnám végig én akárhányszor csak ne lássam szenvedni.

Muki elballagott

Eljött hát ez a nap is.Az én ici-pici kisfiam életében lezárult egy korszak és egy teljesen új szakasz kezdődik.
Sajnálom hogy Dodiék nem tudtak eljönni,dehát az Ő életükbe is nagy nap érkezik.A ballagás szép volt csak nagyon hosszú.Utána Anyuéknál volt ebéd ahova Ancsáék is jöttek velünk.

Újra itthon

Apucit hazaengedték és egész emberi időben sikerült kiadni a záróját nem úgy mint múltkor. Boldogság van hiszen szombaton ballag Muki és Apuval teljes a család.

Megint SOTE

Nem tartott sokáig a "boldogság". Megint itt vagyunk a SOTE-n és várunk. Várunk az ambulancián hogy megnézzék Aput. Vérzik nagyon a torka...nem kéne neki! Remélem nem komoly,hisz oly sokat "kínozták" már és olyan nagyon elege van. Na de a tegnap mellett se menjünk csak úgy el: elvágódott mint egy zsák...elájult. nem tudjuk mi történhetett de mostmár az orra is sebes hisz arra esett. Olyan jó lenne már ha vége lenne ennek az egésznek.... Anyun is látom hogy egyre nehezebben viseli. Belezakkanunk mindannyian...

Végre otthon...

51 nap kínlódás után végre hazaengedték Apucit.Most már otthon lábadozhat és biztos sokat fog számítani hogy a szeretett helyen van nem pedig a fehér rideg falak között.A vége még nagyon messze van,de a lényeg hogy már Velünk van a biztonságot nyújtó OTTHONában.

7 hét-49nap

Olyan sok minden történt ebben a "pár" hétben...
Voltunk nagyon lenn és kevésbé,azt hogy fenn azt nem tudom egyenlőre megírni.
Amióta a nyeléspróba sikeres volt szép apránként elkezdhetett enni Apu,amit mérhetetlenül élvez.
Többször eszeget keveset,hogy ne terhelje a gyomrát hirtelen.
A héten lesz mellkasröntgen és meglátjuk mit hoz az eredménye,de már azt is öröm látni,hogy visszatért az életkedve,a színe,a csipkelődése...GYÓGYUL

Kimondhatatlan

Példátlan az az összefogás ami kevesebb mint 24 óra leforgása alatt ment végbe a Facebookon. Nem tudom hogy megköszönni és meghálálni azt a sok megosztást, kommentet, üzenetet és felajánlkozást amit tettek/tettetek. Többeteknek megegyezik a vércsoportja és 0 is van jócskán ezért van-lesz elég vér Apunak. Nem tudom szavakba foglalni amit érzek. Kiderült kik az igaz emberek és nem csak játékra, cukikmukinyuszimuszik megosztására használják a fészt. Óriási tisztelet és hála. Nagyok vagytok.

Sok dolgunk van még

Most önző leszek és leírom mit kell tenned Értünk!
Meg kell gyógyulnod Apa!
Méghozzá minél előbb!
Igazán sok dolgunk van még ebben az életben együtt ami eddig kimaradt vagy még nem jött el az ideje.
Az első Muki ballagása amit nem hagyhatsz ki,hisz TE vagy a férfi az életében.
A barátnőiről is Neked fog mesélni,Tőled fog tanácsot kérni.
Egy közös családi nyaralást is össze kell hozni...méghozzá Kubába.
Hipp-hopp eltelik 4 év és eljön Muki érettségije is,amin Neked fog köszönetet mondani.
Aztán van még egy a listán,aminek nem tudom mikor és kivel jön el az ideje,de az esküvőmön VELED táncolnom KELL!!!
De mivel nem vagyunk átlagos család ezért valami hasonlóan murisra számíts:

Megint intenzív

Hogy is kéne ezt most elkezdeni...?
Apuci megint az intenzíven van. Összeomlott a keringése, a vérnyomása 60/40 volt. Kapott plazmát,infúziókat meg mindenféle mást amire nem emlékszem. Egy újabb csövet a mellkasába vagy a hasába.
Nincs ez rendjén. Gyógyulnia kellene nem pedig visszakerülni az intenzívre. Minek kell még jönnie hogy végre átlendüljünk és jó hírek érkezzenek.
Egy apró jó hír azért van: volt nyeléspróba és egy kicsi folyadék ment a gyomrába is.
Azt pedig mérhetetlenül köszönjük, hogy ennyien támogattok minket a háttérből. Nagyon jó tudni hogy ilyen sokan Apu mellett vagytok és szeretitek. Sokat jelent nagyon. 💞

Pünkösd

Hogy ez a Pünkösd mit jelent most nekünk? Az 5. hetet,hogy SOTE-ra járunk Apucihoz. Nem tudom meddig lesz ez még napi program,de kezd elfogyni az energia.Leginkább Apunál...az hogy pénteken "beszédítették" a hazatéréssel és szombaton kiderült,hogy mégse jöhet nagyon padlóra tette.Semmihez nincs kedve.Magábaroskadt és ezt nem szabad hagyni.Most is hozzá robogok és ha lesz kedve akkor kérek egy kerekesszéket és kimegyünk picit a kertbe. Anyánál is fogy a türelem...nehezen viseli,hogy így látja Aput. Az pedig hogy tehetetlen egyenesen kiborítja.Engem mindezek együttesétől vagyok egyre feszültebb, ingerültebb, türelmetlenebb... Meglátjuk mit mondanak az orvosok és ha maradnia kell még akkor veszünk egy tabletet hogy tudjon filmet nézni legalább.Valahogy ki kell hozni a letargiából...

Megint péntek

4 hét...ennyi idő telt el mióta Apuci benn van a SOTE-n.A hét egész jól telt,bár már nagyon unja szegényem a helyzetet.Az új szobatársa egész elviselhető.Az orvos tegnap azt mondta szépen gyógyul és a sebe is szép (mondjuk én mindennek látom csak szépnek nem) és ha így haladnak a dolgok jövő héten kedden vagy szerdán hazaengedik.Ez nagyon jó hír,bár én kicsit tartok tőle hogy fog ez működni Anyunál.Az ágya már megvan,infúzióállványt is kitaláltunk már,de félek...
Mivel tegnap hirtelen lehűlt az idő,így Anya visz ma termotakarót Apának.Minden nap olvasok neki Origót és Indexet ezért már Ő is tudja  a Corvinus feldarabolásáról szóló híreket.

Percek,órák,napok,hetek

Megint eltelt majdnem egy hét és minden nap kicsit más volt.A mélypont a hétfő este volt,amikor már Apu hátából is jött ki egy cső,mert megtelt a mellkasa folyadékkal és azt le kell szívni.Nagyon gyenge volt és rémes volt látni hogy "mi lett belőle".Kedden Anyával együtt mentünk,és jó volt kicsit beszélgetni az úton. Tartja magát,de nagyon nehéz neki is és ezt látom,érzem rajta.Szerdán pont vizit előtt értem oda és láttam a sebet a hasán és az tényleg elborzasztott.Egy 3 hetes sebnek nem így kell kinéznie!Csütörtökön kicsit később indultam és annyira várt már,és azt hitte nem is megyek :( Az infúziótól elázott az ágy ezért a nővér kivette és a szívóról is lekötötte.Több mint egy óráig nem jött senki aki foglalkozott volna Vele.Szegénykémet annyiszor szurkálják,hisz már alig találnak ép vénát rajta.Most viszonylag korán megyek,mert délután megyek át Anyához könyveket pakolni,mert ott ugye megkezdődött a festés,csak hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet.Hogy a hétvége mit hoz majd meglátjuk.

Két hét...

...telt el azóta hogy apu kórházba került. Minden nap kicsit más hol jobb,hol kicsit rosszabb.Mostanában sokat alszik végre, talán a rádió és ipad hallgatàsnak köszönhetően. A gégemetszésből kivették a csövet,de sokat,majdhogynem mindig váladékozik.Ma a kanült is kiszedték a nyakàból,màr a karjába kapja az infúziót. Mostanában estére belázasodik,ami elég aggasztó.Holnap anya beszél a dokival és okosabbak leszünk. A mérlegelés: -10kg és -10cm.Hihetetlen!Már teljesen elernyedtek az izmai amit minden nap maszírozok. Hogy mit hoz a következő hét majd meglátjuk.

Változások

Pénteken áthelyezték osztályra Aput az intenzívről. Juhu-Juhu.A csövek változatlanul benne vannak,sőt talán egyel több is,mert lumbálni kellet a folyadék miatt ami a mellkasába volt megint.Kiderült,hogy alul-felül elkötötték a nyelőcsövét,hogy a seb tudjon zavartalanul gyógyulni,ezért szondán táplálják.Ez még hetekig így lesz,mert ha begyógyul a seb egy helyreállító műtéttel visszaállítják a nyelőcsövét és azoknak a sebeknek is be kell gyógyulnia.Ezt a hírt nehezen viselte.Kicsit jobban néz ki,de még mindig nagyon borzasztó.Vittünk neki bögrét meg párnát amit Anyu küldött.Picit beszélgettünk,aztán nem fárasztottuk tovább.A hétvégén szombaton délelőtt,vasárnap délután mentünk és már Muki is be mert jönni.Nehezen viseli ezt a helyzetet,de keménynek mutatja magát.Ma munka után mentem be és elég fáradt volt,kicsit talán félre is beszélt a gyógyszerektől. Inhaláltunk,beszélgettünk.A napok most így fognak telni. Reggel meló,este Apuci.

A kórházból kilépve ez fogad

I Bike Budapest

Remek napon vagyunk túl.Imádtam minden pillanatát,hisz kicsit elvonta a figyelmemet a gondokról.

Intenzív

Hogy mit éreztem nem tudom szavakba önteni. Az én mindig erős életerős apukám az intenzíven fekszik, mindenhonnan csövek lógnak ki belőle, és egy teljesen más ember, mint aki Ő valójában. Remegve és majdnem sírva léptem a terembe ahol feküdt. Aludt!  Másodpercekig csak néztem és nem tudtam mit tegyek, mit tehetek, de a nővérke mondta, hogy bátran ébresszem fel. Megsimogattam az arcát és máris kinyitotta a szemét, próbált mosolyt erőltetni, de nemigen ment. Odaültem az ágya szélére és az első kérdésem az volt az hogy történhetett meg hogy nekem nyomozgatnom kelljen hogy kiderítsem hol van? A válasz a következő volt:  "Nem akartam felhajtást"
Az agyam eldobtam.Na de ezen már felesleges idegesíteni magamat.

Felült és próbált "inni",de a gégemetszésnél kifolyt minden.Letörölgettem popsitörlővel,de alig mertem hozzáérni,nehogy fájdalmat okozzak.

Elmesélte mi történt:

Szombaton vidéken voltak valami rendezvényen és mielőtt indultak a szállásra Ő még bekapott egy falat husit,ami megakadt.Ott vidéken nem mentek el orvoshoz így a hétvégét végigszenvedte,majd hétfőn ugyan ahhoz a doktornőhöz mentek akinél ősszel is voltak ugyanezzel a problémával.Akkor minden rendben volt,a rutinműtét sikerült.Most altatás után mikor ébredezett itattak vele vizet,amitől iszonyatosan begörcsölt.Levitték a röntgenbe,ahol kontrasztfolyadékot kapott és kiderült hogy a folyadék nem a gyomrába áramlik,hanem a mellkasába szerteszét.A doktornő átvágta a nyelőcsövét. Még nagyobb fájdalmai lettek és ekkor hívták a rohammentőt.A mentőben kapott oxigént és a mentősök mondták,hogy életmentő műtét vár rá.A SOTE 1.számú Sebészeti Klinikára szállították,ahol megoperálták.És most tartunk itt az intenzíven.

Nem tudom ép ésszel felfogni,hogy történhetett ez meg.És ha 2 órával később derül ki,akkor most nem itt tartanánk...

Hosszú út vár még ránk,de együtt megcsináljuk:Apu-Anyu-Muki-Én

Úton…

… a kórházba… Apucimhoz az intenzívre. Feltörnek az emlékek '99-ből. Amikor az életerős nagybátyámat összetörve az intenzíven láttam viszont.
Nem tudom hogy fogok reagálni és azt se tudom mi vár ott, mire számítsak. Tudom, ha tegnap mentem volna, elbőgöm magam, de ezt nem szabad! Azt kell hogy lássa hogy erősek vagyunk körülötte!!!
Belül remegek és rettegek.

Utálom

Hogy, mire jó a közösségi média???  Arra, hogy akkor is láss képeket, ha te abszolút nem akarod…

A nagy nap

Ma van az a nap. A nap amin nem lehetek ott. Hónapok óta féltem ettől, pedig nem jellemző rám a félelem. Az utolsó 1-2 hét már elviselhetetlen volt. Esténként álltam a forró zuhany alatt és zokogtam (persze figyeltem hogy senki ne tudja meg) és azon gondolkodtam, hogy tényleg ennyire szar ember lennék??? Felfoghatatlan számomra ez a helyzet, és leginkább az hogy hova jutottam miatta. Megtörtem… megtörtem, mint még soha ebben az életben. Hittem az utolsókig a csodára, de csak nem jött el.
Ennek ellenére, mégis saját készítésű ajándékkal készültem. A körülöttem lévő emberek nem is értették, hogy minek gürizek, de én fontosnak tartottam. Pedig minden pillanatban meghalt a lelkem kicsit.
Nekem kellett volna odaadni, mégis Ancsát kellett megkérnem erre...

Ilyennek gondolnám...

...ha már nem lehetek ott,legalább elképzelek egy lánybúcsút,hogy én milyennek szervezném meg.

Egyen póló lenne,"Rita lánybúcsúja" felirattal a színek a fekete-pink kombó lenne szerintem.

Az arán lenne a "Rita vagyok" feliratú póló és egy szalag,az "Egy hét múlva férjhez megyek" felirattal,és egy csilli villi tiarával koronáznánk meg.

A találkozó valahol a belvárosban,talán az Iguánában lenne.Mikor megérkezik,megkapja a kellékeit és kezdődhet a buli.

-Először fel kell olvasnia hangosan a fogadalmát,hogy mindenki hallja.Ez valahogy így nézne ki:

                                     “Én Horváth Rita ezennel az itt felsorakozott tanuk előtt fogadom, hogy férjemet

meccsnézés közben nem zavarom, dolgomat ilyenkor csendben végzem,

mindig ügyelve arra, hogy sörös korsója, üres ne legyen.

Sose hivatkozom fejfájásra, fáradtságra, mikor a férjem szeretgetésre vágyik. Kedvenc ételét bármikor elkészítem és szépen tálalom.

Anyósomat napjában legalább egyszer dicsőítem,

miszerint Ő készíti a legfinomabb ételt,

Ő vasalja legszebben az inget,

neki a legtisztább a lakása.

Férjem barátait mindig családtagként fogadom.

Az Ő étkezésükről és sörükről is gondoskodom.

Férjemet, barátaival legalább heti három alkalommal elengedem mulatni.

Ez idő alatt én nem csacsogok telefonon a barátnőimmel, tiszta lakással,

vasalt inggel, meleg étellel, mezítelenül várom haza.

Itt és most megígérem, hogy  jó háziasszony leszek,

Uramat megbecsülöm, a pasikat elkerülöm.

Szeretgetem, cirógatom, hülyeséggel nem nyaggatom.

De, ha csak egyszer is csajozni mer, a baját, sodrófával látom el!”

-Ezután 10 férfi aláírását kell begyüjtenie a pólójára.

-Ha ez is megvan jöhet a felismerős játék:szaglás alapján fűszereket,tapintás alapján tárgyakat(fakanál,vibrátor,bilincs,papucs...) kell felismernie 

-A következő feladathoz a vőlegény segítsége kell,előzetesen persze.Egy kvíz jön a vőlegényről,és ha helytelen a válasz egy feles a büntetés egy speciális pohárkából.ízelítőt:

• Milyen zokniban volt az első randitokon?
• Mi a mobiljában az első név?
• Hány évesen csókolózott először?
• Mi volt a jele az oviban?
• Evett-e már csigát?
• Hány órát netezik naponta?

-Vacsiznánk valamit hogy mégse éhgyomorra induljunk az éjszakába.Megkapja a tortáját,ami nem ám egy szimpla tortácska lenne.

-Ezután indulásra készen lennénk és a limuzin is várna minket az ajtó előtt.

-Miután ki kocsikáztuk magunkat,irány a város gyalogosan.

        ~20 csokor petrezselymet kell eladnia minél jobb áron.(hogy legyen miből inni)

        ~Fiúk toborzása csoportképhez

        ~Készítsen diktafonnal interjút a járókelőkkel, hogy Ő mivel is tehetné boldoggá a férjurát,             illetve mi a jó házasság titka. Minden beszélgetést énekelve köszönjön meg.

-Pár kisebb feladat, amivel kiegészíthetjük a játékokat:

• Jókívánság gyűjtése idegenektől
• Szerelmi vallomás készítése, adott szavakból (pl. beteg, cica, robbanás, izgalom .. stb.)
• Felfújt lufira tejszínhabot fújni, mintha szakálla lenne, és úgy kell leborotválni, hogy ne durranjon ki.
• Tejszínhabos banán evése, összekötött kézzel
• Bal kézzel rajzolás a megadott témák közül
• Vad idegen embernek nyakkendő megkötése
• 3 db óvszer eladása
• Becsukott szemmel koktélt keverni saját magának, majd meginni
• Wc papírból menyasszonyi ruha készítése
• A férj egy gyerekkori képét össze kell vágni kisebb darabokra, és ezt kell a menyasszonynak kirakni.
• Tejszínhabból vagy hajhabból egy szívet kell fújni a földre és beírni a szerelmesek nevét.
• Egy gumi kesztyűbe alkoholos italt töltünk, becsomózzuk és úgy kell belőle innia, hogy nem kötheti ki.
• Szakácskönyből recept olvasása és ki kell találnia az ételt.
• Szerelmet vallani egy szobornak
• Érdekes ruhákba öltöztetni (pl. nagy bugyi, kötény, fátyol), ezeket el kell adnia hogy levehesse
• Sütit sütni és eladni
• Uborka öltöztetése óvszerrel

Igazából rengeteg remek és vicces feladat van amivel meg lehet alapozni a bulit ami ez után melegszik csak igazán.Keresünk egy alkalmas szórakozóhelyet és jöhet az est fénypontja a vetkőzős  fiú.

Nyilván nem Magic Mike és barátai lennének,de biztos találnánk megfelelőt.Hát én így valahogy képzelném a Barátnőm lánybúcsúját.Remélem jól érzi most magát és rengeteget iszik mókázik nevet...

Nem itt

Hogy hol kéne most lennem?  Nem tudom pontosan, csak azt, hogy nem itthon fagyit nassolva Nextet nézve...
A városban, csak csajokkal... egy hamisítatlan leánybúcsú kellős közepén!
Én AKARTAM szervezni és ott AKARTAM lenni... de ezt megint csak buktam

Lélektan

Hogy mi zajlik most bennem,nem igazán tudom szavakba önteni,de megpróbálom.Több szálon fut most az életünk,ami egyben jó de a stressz is több lett ezáltal.
Lassan Apuék elé kell állnom,és beadagolni az "üzleti tervet",ami nem lesz egyszerű már most tudom.Nem is a pénzen lesz a nagyobb hangsúly hanem hogy elmegyünk...úgy 2500 km távolságba.
Félek!! Félek itt hagyni Őket!Félek,hogy mi lesz ha valami történik és nem csak 3 utca választ el minket! Félek,hisz szeretem Őket!
Muki...hát Ő is fél,vagyis inkább kicsit tart az egésztől,hisz más ország,más kultúra,más nyelv(még ha 8 éve tanulja akkor is).De tudja,hogy jobb életünk lesz,és hogy nincs más választásunk.

A másik ami foglalkoztat egy közelgő esküvő...amin nem leszek ott...mert nem lehetek ott!Hiába akarja a menyasszony,hiába szeretném én is(talán most mindennél jobban) nem lehetséges...
Nem tudom megfogalmazni mi az amit érzek legbelül,de kicsit talán belehal a lelkem egy szeglete.
Érthetetlen számomra ennek miért így kell történnie...hisz alakulhatna másképp is...de nem!
Megpróbálom elengedni,csak igen nehezen megy,bár a külvilág felé azt mutatom,hogy "ááá semmiség ez, túl vagyok rajta".De nem vagyok,dehogy vagyok...

Valami készül…

Húsvét 2015

Muki 14

Papa 70