Lassan Apuék elé kell állnom,és beadagolni az "üzleti tervet",ami nem lesz egyszerű már most tudom.Nem is a pénzen lesz a nagyobb hangsúly hanem hogy elmegyünk...úgy 2500 km távolságba.
Félek!! Félek itt hagyni Őket!Félek,hogy mi lesz ha valami történik és nem csak 3 utca választ el minket! Félek,hisz szeretem Őket!
Muki...hát Ő is fél,vagyis inkább kicsit tart az egésztől,hisz más ország,más kultúra,más nyelv(még ha 8 éve tanulja akkor is).De tudja,hogy jobb életünk lesz,és hogy nincs más választásunk.
A másik ami foglalkoztat egy közelgő esküvő...amin nem leszek ott...mert nem lehetek ott!Hiába akarja a menyasszony,hiába szeretném én is(talán most mindennél jobban) nem lehetséges...
Nem tudom megfogalmazni mi az amit érzek legbelül,de kicsit talán belehal a lelkem egy szeglete.
Érthetetlen számomra ennek miért így kell történnie...hisz alakulhatna másképp is...de nem!
Megpróbálom elengedni,csak igen nehezen megy,bár a külvilág felé azt mutatom,hogy "ááá semmiség ez, túl vagyok rajta".De nem vagyok,dehogy vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése