Paulo Coelho idézetek

"A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress."

Felejtés

Amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat... amikor elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül... amikor eszembe jut, hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, bőrének hűvös érintését, vagy hajának pontos árnyalatát... amikor nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket..

Ki is kell?

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

Skype

Pepével elég sokat beszélünk skypon és egyre jobban megismerjük egymást.A hétvégén jön fel Pestre versenyre és találkozunk.Úgy volt hogy én is megyek vele de Márti nemrég hívott hogy menni kéne vele majálisozni a Camponához.Na nem baj majd utána találkozunk.Meg igazából már holnap délután is "randizunk".

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább, ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!

Ha valaki elment,ne hívd vissza többé.A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.Ha valaki elment,és el tudott menni,nehezen akarva,de el kell feledni...

Kicsi a világ...

Ma gondoltam egy merészet és megint felregisztráltam Boxra.Nem kellet sok hogy kapjam a statikat...olyan vicces volt.Volt egy srác akivel elkezdtünk dumálni és msn-ezni,tök sok mindenről beszélgettünk és amikor mondta hogy keressek rá wiwen leesett az állam.Kiderült hogy Ő az aki kereszttesóm esküvőjén ott volt 10-15 éve...volt ám nagy döbbenet.Egész sokáig dumáltunk,de hát ugye holnap meg meló...aludni kéne

Paulo Coelho idézetek

...nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Hazudnék...

Hazudnék ha azt mondanám már nem fáj...de igen fáj méghozzá nagyon.Hiába tudom,hogy jobb ez így,hogy viszonylag hamar kiderült,hogy milyen ember is valójában,a lelkem még sebes.Sok idő kell hogy teljesen rendbe jöjjön,hisz amilyen rövid ideig tartott olyan intenzív volt.
Hazudnék ha azt mondanám,hogy legyenek boldogok...hisz azt kívánom okozzanak egymásnak ugyanakkora fájdalmat,mint amit Ő okozott nekem.A mai napig azon jár az agyam hogy mit és hol ronthattam el,vagy én rontottam-e el egyáltalán.
Hazudnék ha azt mondanám már nem hiányzik...hisz minden pillanatban hiányzik és minden pillanatban belehalok kicsit hogy nincs itt.
Hazudnék...de minek.Saját magamat csapnám csak be és még rosszabb lenne,amikor jön a felismerés hogy megint csak egy álmot éltem és ideje felébredni.
FÁJ-HIÁNYZIK-"GYŰLÖLÖM"

A létezés...

...Ha csalódtál, mindig tedd fel magadnak a kérdést: kiben, miben csalódtál? És miért? Csalódtál egy emberben? Nem lehet, hogy csak nem ismerted? Nem lehet, hogy csak a saját vágyaidat vetítetted ki rá, te halmoztad el olyan tulajdonságokkal, amivel soha nem is rendelkezett? A jelenben éltél vele, észrevetted, hogy már nem ugyanaz az ember, aki tegnap volt?
Csak figyeld meg most azokat az embereket, akiket régóta ismersz. Milyennek látod? Még mindig olyannak, amilyennek megismerted?

Pedig ő már nem ugyanaz, s te sem vagy ugyanaz. Változunk a világgal együtt, de mintha nem vennénk tudomásul ezt a változást. Ha most valóban megfigyeled a szeretteidet, a barátaidat, a családodat, ha valóban a másik arcát látod, a másik mozdulatait látod, észre kell venned, hogy csukott szemmel jártál mellette, körülötte. Még önmagad sem ismered, hogyan is ismerhetnéd a másikat? Ha magad sem tudod, mi is lenne neked jó, hogyan is várhatsz el bármit is? S honnan is tudnád, mi jó a másiknak, ha magadat sem ismered, s fogalmad sincs arról, hogy mindaz, amit a másiknak adni tudsz, öröm-e, boldogság-e a számára?

Szétcsúszott kapcsolatokban élünk, s ha vége van, megsértődünk. Ha ezt ki merjük mondani: elválnak útjaink, s ilyenkor valakiben mindig tüske marad. És elhangzik a felkiáltás: Csalódtam! Na de kiben? A másikban?

Nem, nem a másikban csalódtál: saját magadban. Mert rávetítetted a vágyaidat, rávetíttetted az általad megálmodott tulajdonságokat. S olyan ez, mint mikor egy sötét szobából a fényre lépsz: minden világossá válik. Azt hitted itt van, azt hitted ő az, s kiderült, hogy mégsem.
Saját magadban csalódsz, s ez nagyon fájdalmas tud lenni. Hiszen hiszékeny is te voltál. Hittél hamis mozdulatoknak, hamis mosolyoknak, hamis ölelésnek. Míg nem a valóságot látod, míg nem a jelen pillanatban vagy, míg nem azt látod, aki most és ott áll előtted bizony, bizony sok-sok csalódásban lesz részed. Az álmok jók. Az álmodozások is jók. A vágyakozás is. De sose uralkodjon el rajtad annyira, hogy ettől már nem látod a valóságot. Mindent itt rontunk el: nagyon vágyakozunk valamire, valakire. S mindenkire, minden élethelyzetre kivetítjük ezt a vágyakozást, mindenkiben és minden helyzetben ennek megvalósulását látjuk. Minden vágyakozás valósággá válik, ha kitartóan vágyakozunk rá, de csak akkor, ha már megértünk rá. S az érés folyamata az is, hogy megtanulj a jelenben élni, ne a jövődet színezd a jelen helyett. S ne múlton búslakodj.

Azok a helyzetek, azok az emberek, akikkel kiteljesedhetsz, azok a helyzetek, amiben jól érzed magad, mindig ott vannak körülötted. A létezés nagyon okos és nagyon szeret Téged! Tudja, mi a jó Neked...

...

Hazugság volt minden....

?

Olyan sok kérdés kavarog a fejemben.Este összefutottunk Frenkivel és a Doblóba dumáltunk tök sokat,amíg tesómék a rámpán bandáztak.Elmesélte hogy a főnöküknek megint kattanása van és most Gino egy raktárba melózik(utólag kiderült hogy onnan 20m-e).Frenki elmondta hogy Ő mint kívülálló hogy látta Gino "ügyeit" és elég sok kérdés merült fel bennem.Aztán megérkezett Gino is a Transittal és elkezdtek Tesómékkal dumálni.Mikor indult volna kiszálltam a kocsiból és megkérdeztem hogy már nem is köszön nekem?Kérdezte mi ez a nagy boldogság Frenkivel?Mondom mi van?? Hát hogy olyan jól elvagyunk és tegnap is a Mekiben... Néztem mint a hülye,és mondtam hogy nagyon benéztél valamit mert tegnap én otthon szusziztam...Beszélgettünk elég szarul néz ki,de túlságosan nem merültünk belemert ment aludni én meg vittem vissza a motort Lg-nek. De majd átbeszéljük a dolgokat.Az Ő szavaiból is kettősséget vettem ki,és megint volt egy félmondata."Hoztam egy döntést...kényszerből"Össze vagyok kavarodva de majd meglátjuk mit hoz a jövő.
Visszavittem a motort és Frenki eljött értem,elmentünk tankolni majd vissza Tesómért.Sokat beszélgettünk még a kocsiba.Itthon csináltam Nekik kaját,kicsit neteztünk aztán Frenki ment haza,Tesóm eldőlt aludni én meg itt pötyörészek éppen.

Paulo Coelho idézetek

“Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.”

Egy újabb...

...álom Vele.Úgy néz ki ez kezd állandósulni.Most Tesóméknál voltunk valami buli után és szeretkeztünk. Legalább az álmaimban együtt vagyunk.

Paulo Coelho idézetek

" A Fény Harcosai vagyunk. A bennünk lakó szeretet és akarat erejével meg tudjuk változtatni a sorsunkat, és sok más ember sorsát." (A valkűrök)

Álom

Most keltem nemrég és Vele álmodtam...
Az üzletnél voltam és "lestem" hogy mit csinál.Volt ott valami üres üzlet féle ahonnan pont oda láttam. Sétálgatott le-föl ahogy szokott és egy kutya is kóborolt Vele,és egyszer csak megállt az ajtóban,nem látott még be és a kutyát kérdezte hogy bejöjjenek-e. Bejött,mosolygott és annyit kérdezett hogy mit keresek ott.Annyit mondtam hogy Rád várok,kinyújtottam a kezemet felé,megfogta,odahúztam és megcsókoltam és Ő visszacsókolt. Szorosan öleltük egymást és csókoltuk míg fel nem keltem...
Nem nagyon hiszek az álmokban,de ez most olyan jó volt...

2 Hónap...

Ma lettünk volna 2 hónaposak.Rövid időnek tűnik ez,de nagyon tartalmas volt és intenzív.Az első pillanattól kezdve együtt voltunk,ha tehettük és időnk engedte és élveztük nagyon.Az elején a Tesóm hülyeségeikor is Ő volt mellettem és "fogta a kezem",támogatott,vigyázott.És ez most nincs...és minden pillanatban belehalok picit. Rég volt már hogy egy pasi ilyen érzelmeket váltott ki belőlem,ráadásul ilyen rövid idő alatt.
Ma is sokszor ott motoszkált az agyamba a felhívhatnék,de nem tettem.

Paulo Coelho idézetek

"Amikor két lélek,mely kitudja,mióta kereste egymást a sokaságban,végül egymásra talál,amikor a szerelmesek ráébrednek,hogy egymáshoz tartoznak,rokonszenveznek és egyeznek egymással,egyszóval egyformák-nos,akkor olyan örök egység kovácsolódik közöttük,állandó és tiszta,...akárcsak ők maguk,mely itt a földön veszi kezdetét,de örökkön-örökké tart a mennyekben is..."

Paulo Coelho

"Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!"

Fájdalom...

Most beszéltem Mukival a történtekről.Elmeséltem neki miért döntött így Gino és hogy hogyan lesz tovább. Hát mit ne mondjak,életem egyik legnehezebb beszélgetése volt ez,hisz a lelke mélyén tudta,érezte hogy baj van ,mert hát okos gyerek Ő,és észrevette hogy nincs itt esténként,és reggel mikor indul a suliba...hányszor ébresztgette,hogy Ginooooo hoztam Neked meleg tejet/fánkot stb...
Sírt,mit sírt inkább zokogott hogy az ember akit oly rövid ideje ismer,mégis Istenként tekint rá,nincs többé velünk.Szerették/ik egymást,még akkor is ha egyszer Muki hibázott és csalódást okozott Neki,de leültek és megbeszélték ezt is,mint oly sok más (pasis) dolgot.Tanítgatta,terelgette a gyerek meg itta minden szavát.
A végén együtt zokogtunk és csak öleltük egymást.Most mindkettőnknek nagyon fáj...

Paulo Coelho idézetek

"De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság - csak gyötrelem."

:-((

Olyan üresség van bennem,és olyan nagyon szeretem...talán Ő is,és ezért döntött így,csak ezt nagyon nehéz megemészteni.Viszont úgy látom kellett ez a beszélgetés,mert legalább az éjjelt nem sírtam végig,mondjuk aludni se aludtam...most meg meló.Fel kellett tennem a kérdéseimet és meghallgatni a kőkemény válaszokat,amik nagyon fájtak...fájnak,mert tudom,hogy szeret és így a legnehezebb elfogadni.Mert ha az lenne hogy elbasztam valamit és nem volt jó és azért,de nem,minden jó és szép volt.

Paulo Coelho idézetek

"Úgy élj ahogy gondolkodsz, mert előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz."

Az álmom végetért...

Na akkor tényleg ez itt a vége...annyira rossz ezt elfogadni.Azt mondta ebbe az életvitelbe amit Ő most él,nem fér bele,hogy együtt legyünk,mert nem akarja hogy nekem rossz legyen.Elismerte azokat a dolgokt amiket mondtam Neki,a félmondatok,az ölelések,a gesztusok,a tervek,mind igaz volt de nem akar önző lenni.Hiába mondtam hogy együtt minden könnyebb és túl leszünk a bajokon,de nem hagyja magát meggyőzni.Nehéz volt meghoznia ezt a döntést,de így döntött...
Azt mondta bármi van hívjam fel és jön.Minden pillanatban hívnám,hisz akarom hogy itt legyen mellettem,velem. Akarom hogy sikerüljön lezárnia az ügyeit minél hamarabb,és visszataláljon hozzám.
Fáj...nagyon fáj!! Talán idővel jobb lesz...de ilyenkor meg ez az idézet jut eszembe:

"Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van.
Az agy idővel - hogy megóvja magát - szövetekkel veszi körül a sebet.
Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad."

Paulo Coelho idézetek

"Ha valamit el akarsz érni, először is legyen tisztában vele, mit is akar pontosan, tartsa nyitva a szemét, és koncentráljon erősen. Senki nem éri el a célját, ha csukva van a szeme."( Az ördög és Prym kisasszony)

Kérdések...

A hétvége semmi másról nem szól/t,csak az agyalásról.Dodival és Vikivel is igen sokat beszéltünk és nem klappol valami a sztoriban.Valaminek történnie kellett az éjjel.
Túlságosan hirtelen jött ez az egész,egyik napról a másikra.És a gesztusok,a fél mondatok,az ölelések, a csókok, az összenézések,a tervek...a nagy tervek.
Dodinak elég volt múltkor az a kevéske idő amit ott töltöttünk hogy lássa,hogy milyen.Ő is azt mondja hogy nem ez az igazi oka,hogy nem szeret eléggé mert nem ezt látta Ő sem.Viki ugyan ezen az állásponton van,és minnél többet gondolkodom a dolgokon én is ezt látom igaznak.A félmondatok:
"Mondtam már hogy jó veled?"
"Gyere,búj ide hozzám,vagy csak érj hozzám,mindegy,csak érezzem hogy itt vagy mellettem..."
"Az nem kérdés,hogy mi már együtt maradunk"
Ez az utolsó akkor hangzott el mikor Kecskemétről jöttünk haza és nagy dolgokról beszélgettünk.
És a mindent eláruló ölelések és csókok.Amikor csak azt kéri hogy öleljem meg és "követeli" a csókokat.
Egy szónak is száz a vége,történt valami...valami nagyon rossz,amitől félt mert a kapuban történt beszélgetésnél mikor megkérdeztem hogy miért csinálja ezt velem,szóba hozta Lackót és a Darót,és hogy emlékezzek hogy Ő miért lépett le egy szó nélkül...azért hogy ne legyen bajunk Mukival.
Még most is bennem van a felhívhatnék,de Németországba van...és nem is igazán tudom mit is tudnék Neki mondani(könnyek nélkül).
Azt hiszem most már ki tudom mondani:
SZERETEM...de még hogy

Paulo Coelho idézetek 

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakí­tani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd." ♥ ♥ ♥

Péntek

Talán kicsit könnyebb volt így elviselni ezt a napot hogy ennyi dolog volt.Apu jött értem és mentünk a Tesómhoz.Beültem a kocsiba megkérdezte csak úgy általánosan hogy miujság én meg mondtam hogy semmi. Napszemüveg a fejemen (holott a nap fikarcnyit sem sütött) megyünk párszáz métert és a rádióban megszólal egy Edda szám.A könnyeim folynak,csak úgy szépen halkan.Apám megkérdezi mivan,a válsz megint a semmi. Akkor nem sírnál...mondjad.NEM!És az utat végig pityergem.Megérkezünk Tesómhoz épp kinn cigizett,rámnéz és azt kérdezi mi baj?Mondom SEMMI!!Hagyjatok már.Apámra néz tőle is megkérdezi de hát ugye neki se mondtam semmit. Az orvos megint ugyan azokat mondta el amiket már hallottam meg hát nem is nagyon érdekelt.Végre befejezte és indulhattunk.A hazafeleutat megint végig sírtam és egy újabb Edda szám...Apunál enni kellet csirkemellet de igazából nem kellett csak nem akartam balhét,és kaja közben (ezt már tényleg nem hittem el)mégegy Edda szám.Ilyen tényleg nincs az utóbbi evekben nem hallottam összesen ennyi Eddát a rádióban...Megdumáltuk hogy majd reggel viszem át Mukit.
Most meg nem igazán tudok magammal mit kezdeni,olyan nagyon rossz.Minden pillanatban felhívnám...de nem.

VÉGE!!!???

A beszélgetés igen egyoldalúra sikeredett mert én megszólalni se bírtam a döbbenettől.Pont mentem ki a közértbe az újabb üveg pezsgőért mikor megérkezett.Megkérdeztem átjön-e Vikiékhez kicsit de nem.
Itthon,na mondom hallgatlak és akkor megkérdezi hogy én miért is kiabáltam vele(a telefonba),mert Ő nem kiabált velem soha.Mondom még Te kérsz számon engem,pedig megint nem lehetett elérni egész nap.Mondta hogy nem kér számon csak miért kiabáltam.Mert mondom biztos olyan nagyon nyugodt voltam. Leültünk az ágyra (végig nagyon nyugodt és kimért volt) és elkezdte mondani.Egész nap kattogott dolgokon,a Fehérvári estéjén,Németországon,a bizniszen...és a kapcsolatunkon.Na itt tudtam hogy tré van.Azt mondta hogy(próbálok pontosan idézni):"Elég volt,mert nem tudlak annyira szeretni,mint amennyire te szeretsz engem" Na itt volt a full döbbenet.Megszólalni nem bírtam.És akkor elkezdte mondani hogy nálam keresve se talál jobbat,mert mindent megkap tőlem minden szinten és a két kezét kéne összetennie,de zavarja hogy Ő nem tud eleget adni nekem. Asszem itt mentem ki a konyhába 2 Xanaxért.Elmondta hogy szeretné ha békében válnánk el és hogyha bármi van hívjam nyugodtan.Közben Viki írt sms-t hogy mi van már,és mivel Gino elkezdte összerámolni a cuccaiét és én rohadtul nem bírtam nézni átmentem és nagyvonalakban elmeséltem a történteket.Vikinél is full döbbenet én meg sírtam mint egy kisgyerek.Visszajöttem és láttam hogy a kedvenc pólóját(ami tulajdon képp az enyém) nem pakolta el és én összehajtogattam és a csomagja tetejére tettem.Ő kinn cigizett én benn írtam az sms-t Dodinak, hogy a hétvége lefújva.Bevettem még 2 bogyót és már csöngött is a telefon.Kimentem az utcára beszélgetni Ő se tudja hova rakni a dolgot.Aztán a Doblóval megérkezett Frenki én meg a kutyát hajkurásztam az utcán és azt veszem észre hogy indulnak és beszóltam az ablakon hogy képes lennél köszönés nélkül elmenni.Dodinak mondtam majd visszahívom.A kutyát beraktam a kertbe és a kapu elött áltunk.
-Képes lettél volna köszönés nélkül elmenni?
-Ne haragudj azt se tudtam hol vagy.
Nem nagyon tudtam megszólalni mert elöte már jól kisírtam magamat és akkor is a könnyeimet nyeltem. Erre megszólal hogy:
-Kapok még egy csókot?
-Jó lesz az nekem?(már nem igazán tudtam olyan gyorsan pislogni hogy ne sírjak)
-Ha már csókot nem kapok egy ölelést azért adsz?
Átöleltük egymást,nagyon erősen,a könnyeim a nyakán folytak végig,annyit kérdeztem hogy
-Miért csinálod ezt velem?
-Hogy neked jó legyen.
Egy csók, egy újabb ölelés talán még erősebben mint valaha.És akkor rámnéz és a következőt mondja: "Ne sírj,jön jobb" és akkor annyit tudtam mondani hogy NEM nekem nem kell.És beült az autóba és elment.Én meg olyan fájdalmat éreztem hogy azt hittem belehalok.Nem tudtam itthon megmaradni és elindultam...hogy hova azt nem tudtam csak el,és a Dunaparton töltöttem az éjjelt.Kellett az erő vagy inkább az ész...

Paulo Coelho idézetek

"A bölcs éppen azért bölcs, mert szeret. A bolond pedig azért bolond, mert azt hiszi, hogy megértheti a szerelem lényegét."

Viharos csütörtök

Miután tegnap éjjel hazajött,lefürdött,(nem is evett!!!) és ment is tovább Fehérvárra mert van egy kis gond. Értetlenül álltam a dolgok elött.Miután elment nem telt bele 2 perc és hívott:"Ne aggódj minden rendben lesz" Megbeszéltük hogy amikor már Csalóéknál vannak majd hív,de ez valószínű csak reggel lesz. Na én egész nap hivogattam de nem vette fel.Tesómnak csináltam pizzát és bevittük neki Mukival.Dumáltunk és direkt kicsit korábban indultunk el hogy még be tudjak nézni az üzlethez hátha benn van.Hát nem volt viszont Frenkivel dumáltunk pár szót.Aztán sietni kellett hogy odaérjünk a Jászaira ahol Vikivel taliztunk.Megnéztük a táncstúdiót de egyenlőre nem találtunk olyat ami időben megfelelő lenne.Elmeséltem a történteket,hát Viki se nagyon tud hozzászólni.Hazaértünk,lepakoltunk épp dumálunk mikor csöng a telefonom,Gino az. Kérdezte miért kerestem az üzletbe,én meg kérdeztem miért nem veszi fel a telefonját egész nap,holott ezt az egyet kértem tőle.Mondta nyolc-fél kilenc körül jön és beszélünk.Mindezt olyan halálos nyugalommal hogy az már ijesztő volt.Hát most várom az estét és Vikivel addig iszunk egy kis pezsgőt.

Paulo Coelho idézetek

"Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet." ( A Piedra folyó partján ültem és sírtam)

Paulo Coelho idézetek

"Ősidőktől tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz." ( Tizenegy perc)

...

Ez a húsvét nem a kedvencek között marad meg az emlékeimben....Gino megint reggel tért haza és hulla fáradt volt.Csalóval elmentek az anyukája sírjához csak a telefonját nem vitte magával megint.Kajázott dumáltunk és akkor felhívtam aput hogy miujság és mondta hogy már hazajöttek és menjek a gyerekért.Gino nem jött...aludt mire visszaértünk az én agyam meg a plafonon volt.Vikivel lebeszéltem hogy átmegyek hidromasszázsolni. Elötte még megnéztünk egy filmet,dumáltunk és megfájdult a feje,ezért mondta hogy csak késöbb jön át.Az a kád valami freneteikus...olyan nagyon kellett ez már nekem,teljesen ellazultam és kikapcsoltam és persze agyaltam. Utána kicsit még dumáltunk és húztam haza.Gino felébred és teljes természetességgel megkérdezi,hogy na akkor megyünk Vikiékhez??? Mondom menjünk.Kaja pia és X-Box és megint jó hangulat.Itthon hullaság és alvás.

Paulo Coelho idézetek

"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor ...megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz."

Kellemes Ünnepeket

Paulo Coelho idézetek

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

Rettenetes hét...

Egész héten nem írtam...de ennek is megvan az oka.Rettentő volt...nagyon.Állandó meló-meló-meló és Ginot se láttam valami sűrűn.Röviden:hétfőn este tíz körül érkezett,kedden hajnal egykor,szerdán este tizenegykor megjött,lefürdött és ment is tovább Tysonékkal találkozni és reggel fél hétkor esett haza,csütörtökön (két óra alvás után) éjfélkor.A péntek se volt egyszerűbb.Reggel bementem de mivel Milán is benn volt én meg elég ramatyul voltam haza is jöttem,befeküdtem mellé(volt nagy örömködés)és bealudtam,Frenki ébresztett minket. Úgy volt hogy délután öt körül jön,pihen kicsit és este mennek Németországba.Na a főnöke megint alkotott és sikerült fél nyolckor megérkeznie.Nagyon-nagyon ideges volt,még Csaló se bírta megnyugtatni a telefonba. Kajált (egész nap főztem,husilevest és sültcsirkét zöldségágyon) lefürdött és már indult is.Csináltam neki egy rakás szendvicset az útra és egy kis nasit is.Nemrég beszéltünk még kinn vannak és szedik össze a cuccokat. Nagyon fáradt és elege van.
De az vigasztal legalább hogy az elkövetkező két napot csak pihenéssel,kettesben fogjuk tölteni.