Fájdalom...

Most beszéltem Mukival a történtekről.Elmeséltem neki miért döntött így Gino és hogy hogyan lesz tovább. Hát mit ne mondjak,életem egyik legnehezebb beszélgetése volt ez,hisz a lelke mélyén tudta,érezte hogy baj van ,mert hát okos gyerek Ő,és észrevette hogy nincs itt esténként,és reggel mikor indul a suliba...hányszor ébresztgette,hogy Ginooooo hoztam Neked meleg tejet/fánkot stb...
Sírt,mit sírt inkább zokogott hogy az ember akit oly rövid ideje ismer,mégis Istenként tekint rá,nincs többé velünk.Szerették/ik egymást,még akkor is ha egyszer Muki hibázott és csalódást okozott Neki,de leültek és megbeszélték ezt is,mint oly sok más (pasis) dolgot.Tanítgatta,terelgette a gyerek meg itta minden szavát.
A végén együtt zokogtunk és csak öleltük egymást.Most mindkettőnknek nagyon fáj...