A beszélgetés igen egyoldalúra sikeredett mert én megszólalni se bírtam a döbbenettől.Pont mentem ki a közértbe az újabb üveg pezsgőért mikor megérkezett.Megkérdeztem átjön-e Vikiékhez kicsit de nem.
Itthon,na mondom hallgatlak és akkor megkérdezi hogy én miért is kiabáltam vele(a telefonba),mert Ő nem kiabált velem soha.Mondom még Te kérsz számon engem,pedig megint nem lehetett elérni egész nap.Mondta hogy nem kér számon csak miért kiabáltam.Mert mondom biztos olyan nagyon nyugodt voltam. Leültünk az ágyra (végig nagyon nyugodt és kimért volt) és elkezdte mondani.Egész nap kattogott dolgokon,a Fehérvári estéjén,Németországon,a bizniszen...és a kapcsolatunkon.Na itt tudtam hogy tré van.Azt mondta hogy(próbálok pontosan idézni):"Elég volt,mert nem tudlak annyira szeretni,mint amennyire te szeretsz engem" Na itt volt a full döbbenet.Megszólalni nem bírtam.És akkor elkezdte mondani hogy nálam keresve se talál jobbat,mert mindent megkap tőlem minden szinten és a két kezét kéne összetennie,de zavarja hogy Ő nem tud eleget adni nekem. Asszem itt mentem ki a konyhába 2 Xanaxért.Elmondta hogy szeretné ha békében válnánk el és hogyha bármi van hívjam nyugodtan.Közben Viki írt sms-t hogy mi van már,és mivel Gino elkezdte összerámolni a cuccaiét és én rohadtul nem bírtam nézni átmentem és nagyvonalakban elmeséltem a történteket.Vikinél is full döbbenet én meg sírtam mint egy kisgyerek.Visszajöttem és láttam hogy a kedvenc pólóját(ami tulajdon képp az enyém) nem pakolta el és én összehajtogattam és a csomagja tetejére tettem.Ő kinn cigizett én benn írtam az sms-t Dodinak, hogy a hétvége lefújva.Bevettem még 2 bogyót és már csöngött is a telefon.Kimentem az utcára beszélgetni Ő se tudja hova rakni a dolgot.Aztán a Doblóval megérkezett Frenki én meg a kutyát hajkurásztam az utcán és azt veszem észre hogy indulnak és beszóltam az ablakon hogy képes lennél köszönés nélkül elmenni.Dodinak mondtam majd visszahívom.A kutyát beraktam a kertbe és a kapu elött áltunk.
-Képes lettél volna köszönés nélkül elmenni?
-Ne haragudj azt se tudtam hol vagy.
Nem nagyon tudtam megszólalni mert elöte már jól kisírtam magamat és akkor is a könnyeimet nyeltem. Erre megszólal hogy:
-Kapok még egy csókot?
-Jó lesz az nekem?(már nem igazán tudtam olyan gyorsan pislogni hogy ne sírjak)
-Ha már csókot nem kapok egy ölelést azért adsz?
Átöleltük egymást,nagyon erősen,a könnyeim a nyakán folytak végig,annyit kérdeztem hogy
-Miért csinálod ezt velem?
-Hogy neked jó legyen.
Egy csók, egy újabb ölelés talán még erősebben mint valaha.És akkor rámnéz és a következőt mondja: "Ne sírj,jön jobb" és akkor annyit tudtam mondani hogy NEM nekem nem kell.És beült az autóba és elment.Én meg olyan fájdalmat éreztem hogy azt hittem belehalok.Nem tudtam itthon megmaradni és elindultam...hogy hova azt nem tudtam csak el,és a Dunaparton töltöttem az éjjelt.Kellett az erő vagy inkább az ész...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
VÉGE!!!???
A beszélgetés igen egyoldalúra sikeredett mert én megszólalni se bírtam a döbbenettől.Pont mentem ki a közértbe az újabb üveg pezsgőért mikor megérkezett.Megkérdeztem átjön-e Vikiékhez kicsit de nem.
Itthon,na mondom hallgatlak és akkor megkérdezi hogy én miért is kiabáltam vele(a telefonba),mert Ő nem kiabált velem soha.Mondom még Te kérsz számon engem,pedig megint nem lehetett elérni egész nap.Mondta hogy nem kér számon csak miért kiabáltam.Mert mondom biztos olyan nagyon nyugodt voltam. Leültünk az ágyra (végig nagyon nyugodt és kimért volt) és elkezdte mondani.Egész nap kattogott dolgokon,a Fehérvári estéjén,Németországon,a bizniszen...és a kapcsolatunkon.Na itt tudtam hogy tré van.Azt mondta hogy(próbálok pontosan idézni):"Elég volt,mert nem tudlak annyira szeretni,mint amennyire te szeretsz engem" Na itt volt a full döbbenet.Megszólalni nem bírtam.És akkor elkezdte mondani hogy nálam keresve se talál jobbat,mert mindent megkap tőlem minden szinten és a két kezét kéne összetennie,de zavarja hogy Ő nem tud eleget adni nekem. Asszem itt mentem ki a konyhába 2 Xanaxért.Elmondta hogy szeretné ha békében válnánk el és hogyha bármi van hívjam nyugodtan.Közben Viki írt sms-t hogy mi van már,és mivel Gino elkezdte összerámolni a cuccaiét és én rohadtul nem bírtam nézni átmentem és nagyvonalakban elmeséltem a történteket.Vikinél is full döbbenet én meg sírtam mint egy kisgyerek.Visszajöttem és láttam hogy a kedvenc pólóját(ami tulajdon képp az enyém) nem pakolta el és én összehajtogattam és a csomagja tetejére tettem.Ő kinn cigizett én benn írtam az sms-t Dodinak, hogy a hétvége lefújva.Bevettem még 2 bogyót és már csöngött is a telefon.Kimentem az utcára beszélgetni Ő se tudja hova rakni a dolgot.Aztán a Doblóval megérkezett Frenki én meg a kutyát hajkurásztam az utcán és azt veszem észre hogy indulnak és beszóltam az ablakon hogy képes lennél köszönés nélkül elmenni.Dodinak mondtam majd visszahívom.A kutyát beraktam a kertbe és a kapu elött áltunk.
-Képes lettél volna köszönés nélkül elmenni?
-Ne haragudj azt se tudtam hol vagy.
Nem nagyon tudtam megszólalni mert elöte már jól kisírtam magamat és akkor is a könnyeimet nyeltem. Erre megszólal hogy:
-Kapok még egy csókot?
-Jó lesz az nekem?(már nem igazán tudtam olyan gyorsan pislogni hogy ne sírjak)
-Ha már csókot nem kapok egy ölelést azért adsz?
Átöleltük egymást,nagyon erősen,a könnyeim a nyakán folytak végig,annyit kérdeztem hogy
-Miért csinálod ezt velem?
-Hogy neked jó legyen.
Egy csók, egy újabb ölelés talán még erősebben mint valaha.És akkor rámnéz és a következőt mondja: "Ne sírj,jön jobb" és akkor annyit tudtam mondani hogy NEM nekem nem kell.És beült az autóba és elment.Én meg olyan fájdalmat éreztem hogy azt hittem belehalok.Nem tudtam itthon megmaradni és elindultam...hogy hova azt nem tudtam csak el,és a Dunaparton töltöttem az éjjelt.Kellett az erő vagy inkább az ész...
Itthon,na mondom hallgatlak és akkor megkérdezi hogy én miért is kiabáltam vele(a telefonba),mert Ő nem kiabált velem soha.Mondom még Te kérsz számon engem,pedig megint nem lehetett elérni egész nap.Mondta hogy nem kér számon csak miért kiabáltam.Mert mondom biztos olyan nagyon nyugodt voltam. Leültünk az ágyra (végig nagyon nyugodt és kimért volt) és elkezdte mondani.Egész nap kattogott dolgokon,a Fehérvári estéjén,Németországon,a bizniszen...és a kapcsolatunkon.Na itt tudtam hogy tré van.Azt mondta hogy(próbálok pontosan idézni):"Elég volt,mert nem tudlak annyira szeretni,mint amennyire te szeretsz engem" Na itt volt a full döbbenet.Megszólalni nem bírtam.És akkor elkezdte mondani hogy nálam keresve se talál jobbat,mert mindent megkap tőlem minden szinten és a két kezét kéne összetennie,de zavarja hogy Ő nem tud eleget adni nekem. Asszem itt mentem ki a konyhába 2 Xanaxért.Elmondta hogy szeretné ha békében válnánk el és hogyha bármi van hívjam nyugodtan.Közben Viki írt sms-t hogy mi van már,és mivel Gino elkezdte összerámolni a cuccaiét és én rohadtul nem bírtam nézni átmentem és nagyvonalakban elmeséltem a történteket.Vikinél is full döbbenet én meg sírtam mint egy kisgyerek.Visszajöttem és láttam hogy a kedvenc pólóját(ami tulajdon képp az enyém) nem pakolta el és én összehajtogattam és a csomagja tetejére tettem.Ő kinn cigizett én benn írtam az sms-t Dodinak, hogy a hétvége lefújva.Bevettem még 2 bogyót és már csöngött is a telefon.Kimentem az utcára beszélgetni Ő se tudja hova rakni a dolgot.Aztán a Doblóval megérkezett Frenki én meg a kutyát hajkurásztam az utcán és azt veszem észre hogy indulnak és beszóltam az ablakon hogy képes lennél köszönés nélkül elmenni.Dodinak mondtam majd visszahívom.A kutyát beraktam a kertbe és a kapu elött áltunk.
-Képes lettél volna köszönés nélkül elmenni?
-Ne haragudj azt se tudtam hol vagy.
Nem nagyon tudtam megszólalni mert elöte már jól kisírtam magamat és akkor is a könnyeimet nyeltem. Erre megszólal hogy:
-Kapok még egy csókot?
-Jó lesz az nekem?(már nem igazán tudtam olyan gyorsan pislogni hogy ne sírjak)
-Ha már csókot nem kapok egy ölelést azért adsz?
Átöleltük egymást,nagyon erősen,a könnyeim a nyakán folytak végig,annyit kérdeztem hogy
-Miért csinálod ezt velem?
-Hogy neked jó legyen.
Egy csók, egy újabb ölelés talán még erősebben mint valaha.És akkor rámnéz és a következőt mondja: "Ne sírj,jön jobb" és akkor annyit tudtam mondani hogy NEM nekem nem kell.És beült az autóba és elment.Én meg olyan fájdalmat éreztem hogy azt hittem belehalok.Nem tudtam itthon megmaradni és elindultam...hogy hova azt nem tudtam csak el,és a Dunaparton töltöttem az éjjelt.Kellett az erő vagy inkább az ész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése